Egész hétvégét végig programoztam. Belejöttem, no. Bár most kicsit magam alatt vagyok, a mai napot ugyanis végszívtam azzal, hogy a meglevő - nagyjából úgy működő, ahogy kell - kódot átalakítsam és a problémát egy másik irányból közelítsem meg. Szokták volt mondani, hogy járt utat... Nos, ez tipikusan az az eset. Nem volt jó a murvás út, én egy saras földútra kormányoztam, nagyjából végigszívva a napot. Holnap (vagy holnapután) nulláról kezdem, inkább nem patkolom tovább a meglevőt. Jah, és utálok adatbázisokkal, idegen kulcsokkal, stb. dolgozni. Főleg ha az adatbázist egy több generáció által patkolt program töltötte fel, mindig az aktuális széljárásnak es bugnak kitéve (mert ugye miért használjunk teszt adatbázist)...
Mára elég volt, szerintem holnapra is, de ez csak reggel/délelőtt dől el. Takarítani is kéne, havernál maradt cuccokért elmenni. Vagy csak egy kicsit kimozdulni itthonról...
Kezdek iszonatosan unatkozni itthon. Próbálom elütni az időt egy kis programozással: újraírom az adminisztrációs oldalamat a nem túzottan ismert QCubed framework felhasználásával. Fajin ez a cuccos, bár a doksija nem túl bőbeszédű és rá is férne egy alapos kódtakarítás és átszervezés (főleg könyvtárstruktúra-ügyileg). Kezdek elég jó belerázódni.
Azt hiszem holnap kinézek Margit-szigetre és lustálkodok egy kicsit. Ha valaki velemtart, ott megtalál...
De hogy mi az, ami megtörtént? Ez egy hosszú mese. Talán valamikor 2éve hagytam abba a blogolást, kicsit belefáradva az egészbe. Új kihívásokra vágytam. Meg is kaptam bőven. Dolgoztam itt, dolgoztam ott, most sajnos leginkább sehol. És ez zavar. Nagyon. Valahogy nem tudom elképzelni, mit csinálnak egyes emberek, akik egész nap csak otthon ülnek. Engem ez a 2 hét már felőrölt, mi lenne, ha évekig ezt kellene csinálnom? Nem bírnám ki.
Új(abb) külsőt kapott a blog, talán ez majd tetszeni fog nekem (hiába no, az előző jobban nézett ki, lehet, hogy megcsinálom ehhez is).
Kommentek nem lesznek, sem időm, sem energiám nincs moderálni és törölni.
